Bevallom, kortárs írókat nem szoktam olvasni, és nem is nagyon ismerem őket. Kurt Vonnegut nevét nemrégen hallottam, és nagyon szégyelltem, hogy nem tudok róla semmit sem, ezért utánanéztem, és az íróval együtt rögtön megtaláltam Az ötös számú vágóhid-at is, amit el is olvastam.
A mű tényleges története a drezdai bombázás, amit az író személyesen élt át, és tapasztalt meg, ám ezt hihetetlen fanyar humorral, szarkazmussal és egy kis sci-fi beütéssel adja elő. Lebilincselő. A főhős, Billy Pilgrim életén keresztül ismerjük meg előbb a katonák, majd a hadifoglyok szörnyű sorsát. A történetet csodásan színesíti, hogy Billy egyfolytában - valószínüleg a képzeletében - időutazásokon vesz részt, de nem akarok elmondani mindent. Ajánlom mindenkinek, még annak is, aki azt hiszi nem szeret olvasni. Ugyanis nem tudm elképzelni, hogy bárki le tudja tenni ezt a könyvet. Csak a The Guardian-t tudom idézni, ez mindent elmond a könyvről, további fejtegetés teljesen felesleges. "A legfeketébb fekete humor"
Idén újra kiadták , mivel most volt az első kiadás 40. évfordulója (éppen ideje volt, ha engem kérdeztek, eddig ugyanis lehetetlen volt beszerezni) Lehet menni a boltokba megvenni. Megéri, mielőtt eltűnne megint.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.