Régi vágyam már, hogy beszéljek erről a könyvről, de nincsenek sokan a környezetemben, akik olvasták, szóval eddig nem nagyon tudtam. (remélem most van kinek) Jó ideje már, hogy először olvastam, hogy pontosan mikor, arra egyszerűen nem tudok visszaemlékezni. Az azonban biztos, hogy azóta vagy 100x újra olvastam már. Bármikor ha csak szeretnék kikapcsolni, és semmi újba belekezdeni, előveszem, és le sem rakom, míg be nem fejezem újra. Ebből kiderült már, hogy nem hosszú műről van szó. Viszont korántsem olyan könnyed, amilyennek az eddigi leírásom alapján tűnhetett.
Egy férfiról szól, akit elhagy a felesége gyakorlatilag egyik napról a másikra, ráadásul otthagyja neki az 5 éves kisfiúkat is, hogy ezentúl nevelje ő, egyedül. Később viszont visszatér és magának követeli a gyereket. Az ügy bíróságra kerül.
Avery Corman egyszerűen remekül ír. Sajnos még csak ezt az egy könyvét olvastam, azt viszont kétlem, hogy egy író váltogatná a stílusát, így biztos vagyok benne, hogy máshol is úgy brillíroz, mint itt. Csodálatosan van kibontva az apa és a kisfiú kapcsolata, az életük újjászervezése, feltámasztása. A küzdelem, hogy a gyerek semmiben ne szenvedjen hiányt, a családi élet újra felépítése, a stabilitás megteremtése, és végül az elkeseredett harc a jogi útvesztőkben mind mind magával ragadó. Képtelen vagyok megunni. Minden egyes újraolvasásnál hol nevetek, hol sírok. Ha még nem olvastad, akkor most tedd meg. Kelj fel és menj el a legközelebbi könyvtárba, vedd ki (ha szerencsés vagy, vedd le a polcról), és olvasd el. Lehetetlennek tartom, hogy megbánd, ha mégis, írj egy kommentet, hogy hogyan is lehetséges ez.
A könyvből természetesen készült film feldolgozás is, amit sokan szeretnek, nekem azonban hatalmas csalódás volt, pedig a főszerepeket kitűnő színészek játszák. (Meryl Streep és Dustin Hoffman) Az, ha nagyon látható dolgokat változtatnak meg a filmekben a könyvekhez képest, mindig nagyon zavart (van pár kivétel, pl. Ragyogás), ez most sincs másként. De nemcsak ez a baj. Régen láttam a filmet, nem tudom már pontosan mi volt olyan rossz benne, de arra világosan emlékszem, hogy közel sem tudta visszaadni a könyv hangulatát, igazából a közelébe sem ért, legalábbis számomra. Hallgass rám, ha még nem láttad a filmet, meg ne nézd, míg el nem olvastad a könyvet. Ha már láttad, akkor nincs mit tenni, de mindenképpen olvasd el a könyvet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.