Bármennyire is nem szívelem, mivel tudom, hogy sokan szeretik, úgy döntöttem írok a Harry Potter-ről, a könyvről, ami meghódította  a világot. /De vigyázz, ha nagyon szereted, ne olvass tovább, nem éppen építő kritikát fogsz hallani/

Sokan azt mondják, hogy ez a könyv sarkallta őket az olvasásra, és amióta ezt olvasták, más könyveket is szívesen forgatnak. Ezt én némi fenntartással hiszem el, de ha így van, az mindenképpen egy jó pont az írónak. A történet azonban kísértetiesen hasonlít egy másik, már jól ismert sztorira. Gondoljunk csak bele: adott egy sötét varázsló, akinek nincs teste, de a szelleme mitsem vesztett az erejéből, felbukkan pár régi jó ismerős, a trollok, illetve van egy főhősünk is, aki pont ugyanolyan szörnyű szereplő, mint Frodó. Ebből már ki is találhattátok: A Gyűrűk ura koppintása a regény. Persze kicsit átalakítva, hogy annyira mégse legyen nyilvánvaló a dolog, és lényegesen könnyebb /értsd:rosszabb/, érthetőbb nyelvezettel. Egyébként az írói előadásmódot csak a legszigorúbb kritika illetheti. A sztori szórakoztató, és élvezetes olvasni, ezt elismerem, de ez nem egy tehetséges író munkája, mindössze volt egy jó ötlete /bár már azt is kitalálta valaki előtte/, és érthetetlen módon el tudta adni. Nem is kevés pénzért, valljuk be.

Az első könyv még csak szárnypróbálgatás, mind az írónak, mind a főhősnek. /az előbbinek ez kiút is a szegénységből, de ne legyünk rosszmájúak/ Ez a legkidolgozatlanabb, a legrosszabbul előadott, /a későbbiekben ez azért fejlődik kicsit/, de a történet nem rossz. A végére megpróbált behozni egy nagy csattanót, de hát az sem úgy sült el, ahogy kellett volna. Egyáltalán nem volt meglepő, de talán csak a gyakorlott filmnéző szól belőlem. Persze alapból a történet nem tudott lekötni annyira, hogy izguljak rajta. 4/10

A második nem hoz semmi újat igazából, mégis nekem ez a kedvencem. Valahogy ez egy kicsit megfogott, és ez az egyetlen, amelyik képes volt rá. A Titkok Kamrája az egész sorozat csúcspontja /igen:nem a hetedik/, és ez elég szegénységi bizonyítvány, tekintve, hogy ez csak a második könyv. Persze, nem az egész történeten végigfutó cselekmény, vagy az írói kidologzottság csúcspontja, hanem az egyéni történeteké. Szerintem a legjobb ötlet. 7/10

A harmadik a legrosszabb könyv, szinte fáj a szót pocsékolni rá. A története szánalmas, a kivitelezés csak olyan, mint eddig... A befejezés is elég szörnyű, a karakterekről nem is beszélve. Egyáltalán nincsenek kidolgozva, inkább csak taszítanak, mint vonzanak, és ezáltal az író is. 2/10

A negyedik rész meglepően jó volt. Az is eléggé tetszett. Abban végre volt egy szerethető karakter: Viktor Krum, na ő szimpatikus volt. Cedric Diggory, ő nagyon felejtős, és talán az egész sorozat legkidolgozatlanabb személye/pedig abban nincs hiány/. Talán egyetlen normális mondata sincs, ha pedig megkíséreljük megrajzolni a jellemét, csak nevetni tudunk azon, hogy a lányok hogy oda vannak érte. De a próbák a Trimágus tusán nem voltak rosszak, az elnyerte a tetszésem. 6/10

Az ötödik körülbelül olyan szinten mozog, mint a harmadik. A történet maga nem lenne annyira rossz, de borzasztóan vontatottan és unalmasan adja elő, egyszerűen túl hosszú. Csak az menti meg a teljes bukástól, hogy Sirius meghal, az egy nagyon jó húzás volt, ezt elismerem. Már éppen ideje volt, hogy meghaljon egy főszereplő. Ezzel végre túllépett a gyerekmese szinten /bár néhány még mindig durvább/. És mondjuk a Főnix Rendje sem rossz ötlet. De mindent egybevéve nem ártott volna, ha kb. 200 oldallal rövidebbre sikerül. 4/10

A hatodik a legeseménytelenebb mind közül. Gyakorlatilag nem sok minden történik, csak a Potter keresi a horcruxokat a Dumledore-ral /aki nem tudná:olyan tárgyak, amikbe egy varázsló helyezheti a gyilkosságok árán leszakított lélekdarabjait/, és közben egyre több dolgot tud meg Voldemort gyerekkoráról. A horcrux keresésnél a barlangos jelenet egészen szörnyű, számomra érthetetlen módon a kehelyben lévő folyadékot nem lehet csak simán kiönteni, nem, meg kell inni. /ha erre van magyarázat, aki tudja, kérem jelezze/. De annyiban jó volt, hogy elősegítette Dumbledore halálát /újabb jó pont az írónak/. Ez mondjuk meglepett, hogy rögtön az egyik főszereplő halála után meghal egy másik is, de nekem nagyon bejött. A bénán belecsempészett szerelmi szál már régen sejthető volt. Igen!! Hermione összejött Ronnal! Örüljünk, mint majom a farkának... A szereplők jelleméről újfent nem kapunk bővebb tájékoztatást, de gondolom már mindenki megrajzolta azért a meglévő hiányos adatokból is. 5/10

Na itt az utolsó:a hetedik. A befejezés /illetve, a régen várt befejezés/. Én teljes mértékben arra készültem, hogy a Potter meg fog halni, úgyhogy gondolhatjátok, hogy milyen hideg zuhany volt, amikor visszatért. Ennél a résznél biztosan sokan ujjongtak, de ha érdekelne annyira, hát én inkább sírtam volna. Na mindegy. Szóval ez már nem a suliban játszódik, ettől nem is reméltem, hogy sokat ki tud hozni belőle, de a végén nem volt rossz megoldás, hogy elmentek keresni a többi horcruxot. Itt végre halványan lehetett érzékelni, hogy végre felnőttek, és képesek az önállóságra, amit nem lehetett sem a beszédmódváltozásból, sem a cselekedeteik változásaiból eddig /vagy ez csak a magyar fordító hibája?/. Közben össze-összevesznek, kibékülnek, sírnak, nevetnek, szóval minden giccs megvan-> újfent örömujjongás...Én Voldemortot sajnáltam, de ez volt az egyetlen érzelem, amit ki tudott váltani belőlem a könyv, ennek ellenére azért a 6/10 megvan.

/A cselekményről direkt nem írtam többet, vegyétek meg->valakinek a kiadót is támogatnia kell/